18. fejezet
1-2 óra elteltével a kimerültségtől le kellett állniuk. Mind a ketten zihálva huppantak az ágyra majd egymásra néztek és mind a ketten mosolyogtak egyet.
-Castle ez fantasztikus volt.
-Hu hu hu lihegett. Nekem is fantasztikus volt.
-De most aztán már nagyon éhes vagyok.
-Mindjárt lemegyek és csinálok reggelit csak kicsit kifújom magam.
-Talán inkább ebédet kéne csinálnod.
--Mért is?
Mert mindjárt dél.
-Hu ilyen gyorsan elrepült az idő?
-Hát ha jól érzi magát az ember akkor igen.
-Ha akarod este még érezhetjük jól magunkat. Castle elővetté azt a sexis mosolyát.
-Benne vagyok.
-Na akkor lemegyek „ebédet” csinálni.
-Letusolok és megyek utánad.
-Jó.
Castle kiment az ajtón, de Beckett épp hogy elfordította a fejét Castle ott volt előtte.
-Valamit elfelejtettem.
Castle nagyon szenvedélyesen megcsókolta Beckettet.
-Na most már mehetek.
Beckett csak mosolygott.
Castle pedig fütyörészve ment le a konyhába ahol Martha várta.
-Jó reggelt kisfiam.
-Neked is jó reggelt anya.
-Jól aludtál az éjjel?
-Ami azt illeti igen. Fantasztikusan aludtam.
Martha csak mosolygott.
-Most mi van?
-Semmi! Beckett jól érzi itt magát?
-Igen jól. És most csinálok neki reggelit vagyis ebédet, na mindegy ami most jó.
-Szereted?
-Tudod hogy igen.
-Ez esetben örülök hogy ilyen boldog vagy.
-Köszi anya.
-De legközelebb egy kicsit halkabban.
Castle ledermedt. Majd sunnyogva nekiállt a rántottának.
Martha látta hogy Castlenak kicsit kínos volt ezért inkább felment a szobájába.
Castle hamar összeütötte a ’reggelit’ és felvitte Beckettnek.
Lassan megebédeltek az ágyban.
-Édesem nem lesz jó hacsak egész nap fekszünk és ezért inkább menjünk el sétálni.
-Rendben Castle ez remek ötlet. Mindjárt felöltözöm és mehetünk.
Castle és Beckett kézen fogva mentek ki sétálni a parkba. Hosszan sétáltak és sokat beszélgettek.
Beckett megfogta Castle kezét és megállította majd maga mellé húzta.
-Mi a baj Beckett?
Beckett kissé nyökögve de kimondta.
-Castle én………………. Szeretlek!
Beckett kiskutya szemekkel tekintett Castlera és várta a reakciót.
Castle a megdöbbenéstök beszélni sem tudott.
-Castle?
Castle továbbra sem válaszolt csak nézett előre. Most tényleg kimondta és nem volt bedrogozva és azt mondta hogy szeret. Engem szeret. Te jó ég ezt nem tudom elhinni. De mondanom kell valamit még valami rosszra gondol.
Beckett már kezdte abbahagyni azt az aranyos nézést mikor Castle megszólalt.
-Én is szeretlek, de tudnád mióta!
Beckett arca szempillantás alatt kivirult és Castle nyakába ugrott és megcsókolta.
Ezt a szép pillanatot valami ricsajt törte meg és utána sikoltozást. Körbenéztek és az egyik mellékutca felől jött a hang.
-Castle mi lehet ez.
-Nem tudom, de mindjárt kiderítjük.
A távolból érkező autók szirénáját már lehetett hallani.
Gyorsan felugrottak a padról és az utca felé vették az irányt.
Egyre gyorsabban szedték a lábaikat majd amikor Befordultak az utcába és döbbenten vették észre a helyzetet.
Beckett majdhogynem Castle nyakába ugrott mikor benézett az utcába.
-Castle azok ott tényleg pókok?!
Castle kicsit meghökkenve válaszolt.
-Szerintem azok.
Folytatjuk…..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése