19. fejezet
A látvány magáért beszélt. Egy kamion ami pókokat szállított látszólag összeütközött egy pénzszállító autóval. Sok millió kis és nagy pók( madárpók, tarantula stb.) tört ki a kamionból és az emberek meg csak sikongattak és futottak. Az utca nagyon gyorsan megtelt pókokkal.
Beckett nagyon félt mert irtózott a pókoktól, Castle élvezte mert ő meg szerette a pókokat.
Beckették elkezdtek hátrálni mert a pókok már elég közel jártak, de ekkor lövések gördültek és a kamion mögül füstfelhő jött. Beckett kissé undorral és majdhogy nem sikongatva elindult a kamion felé, természetesen Castle meg utána rohant.
Beckett, ne menj, még gyenge vagy, Beckett!!!!
A mentők és a rendőrök már majdhogynem körbevették a helyszínt.
Castle meg elvesztette Beckettet a nagy füstben.
Beckett!!
Beckett!!!
Megint egy lövés gördült.
Castle megremegett majd elindult a hang felé. Alig lépett párat és meglátta Beckettet amint a földön fekvő emberre fegyvert szegez. Kicsit megnyugodott hogy szerelmének semmi baja.
A füst kezdett szertefoszlani és a rendőrök behatoltak a területre.
Itt a rendőrség!! Kezeket felemelni!
Heló én Kate Beckett vagyok az NYPD_töl.
Igazolja magát.
Nincs nálam semmi, de felhívhatja Montgomery kapitányt.
Ki említett engem.
Kapitány.
Beckett, Castle maguk mit keresnek itt?
Épp erre sétáltunk uram és…
Ez esetben jelentse mi folyik itt.
Beckett gyorsan végigmondta a kapitánynak az eseményeket.
Hogy mik vannak itt szabadon?????!!!!!
Azonnal hívják az állatügyieket.
És mégis mennyi pókról lenne szó.
Uram mi több százat láttunk.
Te jó ég! Hívjál a tv-ket azonnal sajtóközleményt kell adnunk ezek a pókok veszélyesek is lehetnek.
Maguk meg menjenek haza mi addig itt mindent elrendezünk.
De kapitány!
Nem, hazamennek és kész!
Beckett bevágta a durcást és mérgesen elszáguldott, Castle meg utána.
Beckett várj meg!
Beckett!
Nagy nehezen utolérte Beckettet.
Nyugi kicsim, ne izgasd fel magad ne hogy megártson.
Te ne félts engem.
De én nem akarom hogy újból kórházba kössél ki.
Beckett megállt.
Ne haragudj Castle nem akartam kiabálni, csak annyira bánt hogy elküldött haza minket, pedig mi láttuk is az esetet és á hagyjuk.
Castle odalépett Becketthez és átölelte.
Nem lesz semmi gond nemsokára majd jobban leszel és visszamehetünk dolgozni.
Beckett megnyugodott majd átadta magát Castle biztonságot nyújtó ölkelésének.
Gyere menjünk haza és majd holnap bemegyünk az őrsre és beszélünk a kapitánnyal.
Beckett nem mondott semmit csak bólintott.
Nem voltak messze a lakástól pár perc alatt haza is értek.
Épp hogy beértek az ajtón rögtön megrohamozta őket Martha és Alexis.
Jól vagytok láttuk a közleményt.
Tök szép lehetett az a sok pók. Mondta Alexis.
Az is volt. Elmeséljem? Mondta Castle.
Beckett kissé csúnyán nézett Castlera. Martha ez látta is és elhúzta Beckettet.
Gyere kedveském igyunk egy csésze teát, biztos undorító és félelmet volt az a sok pók.
Ne is mond Martha majdnem elfutottam.
Castle jól körülírta Alexisnek a balesetet.
Martha feltette a tea vizét majd szóba elegyedett Beckettel.
Mond kedveském hogy vagy? Fáj még a fejed?
Mondjuk hogy alakulok, de azért ha emulik a fájdalomcsillapító akkor még fáj.
Martha kicsi mosollyal az arcán közelebb hajolt Becketthez.
És hogy vagytok Castleval, jól bánik veled?
Beckett is mosolygott egyet majd megszólalt.
Castle egy csodálatos ember és nagyon jól megvagyunk és remélem így is marad. Martha kicsit fáradt vagyok nem baj ha kicsit ledőlök?
Már hogy lenne baj kedveském, menj csak.
Beckett szép lassan felsunnyogott a szobába és ledőlt az ágyra.
Castle meg annyira mesélt Alexisnek hogy nem vette észre hogy Beckett már fel is ment az emeletre.
Martha odakiabált Castlenak.
Kisfiam kérsz vacsit?
Igen, rögtön megyek.
Castle befejezte a mondatát majd odament Marthahoz.
Hát Beckett?
Kicsit fáradtnak érezte magát ás felment lefeküdni.
Mért nem szolt?
Mert nagyon el voltál foglalva.
O.
Castle gyorsan megvacsizott és felment Beckett után, de mikor felért nem látta az ágyon.
Beckett!
A mosdóban vagyok.
Castle utána ment és látta hogy szerelme a WC mellett térdel.
Minden rendbe Beckett?
Á csak az a sok undorító pók felkavarta a gyomromat. Épp hogy kimondta ismét hányt egyet.
Castle letérdelt Beckett mellé majd a hátát kezdte el simogatni.
O kicsim mindjárt lemúlik, nem lesz semmi baj.
Beckett még egyszer hányt majd felkelt a földről.
Biztos nem kell többet hánynod?
Azt hiszem nem.
Castle megfogyta a szobájában lévő poharat majd öntött Beckettnek egy kevés vizet.
Beckett szép lassan kortyolta majd lefeküdt az ágyra. Castle meg utána és átölelte kedvesét majd ruhástól mind a ketten elaludtak.
Másnap reggel Beckett kelt fel elsőnek. Szép lassan kibogozta magát Castle karjaiból és elindult a konyhába mert iszonyatos éhség tört rá.
Lement a konyhába és elkezdet reggelit csinálni. Rántotta, sült szalonna, gabonapehely, palacsinta Stb.
Castle is felkelt, de ő azért ébredt meg mert nem érezte Beckettet az ágyban.
Szép lassan megindult lefelé, de mielőtt látott volna valamit nagyon jó illatok csapták meg.
Majd hangosan mondta.
Reggeli, jó az illata.
Mikor aztán leért a látvány hihetetlen volt, mint ha egy svédasztal lett volna.
Beckett ez nagyon gusztusos.
Neked is szia.
Mi ez a nagy reggelikészítés?
á csak nagyon éhes vagyok és nem tudtam választani így hát mindent megcsináltam.
Beckett és Castle is leültek az asztalhoz és kiálltak reggelizni. Castle szó szerint tátott szájjal nézte ahogy Beckett falja az édeset a sóssal, a sósat az édessel.
Beckett eszt észrevette és megállt.
Valami baj vagy?
Nem, dehogy is csak azt nézem milyen éhes voltál hogy így eszel.
Bizonyára ezért mert tegnap nem vacsoráztam.
Castle bólogatott.
Biztos azért.
folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése