4. rész
-Itt vagyunk. Mi a baja doktor úr? Rendbe fog jönni? Meddig kell itt maradnia?
-Ho ho csak mindent sorjában. Az állapota stabil csak sokkot kapott és a karja törött el meg kisebb agyrázkódása is van. Most beviszik az egyik szobába és pihennie kell.
-Ho ho csak mindent sorjában. Az állapota stabil csak sokkot kapott és a karja törött el meg kisebb agyrázkódása is van. Most beviszik az egyik szobába és pihennie kell.
-De majd bemehetünk hozzá ha felébred?
-Igen de ne zaklassák fel és ne hosszú időre menjenek be.
-Oké köszi doki.
-Az orvos elment és már hozták is ki Bonest egy ágyon. Karja gipszben kisebb zúzódások a testén .
-Booth rendbe fog jönni?
-Igen rendbe Bones erős csajszi.
Ahogy az ápoló vitte Bonest, Booth és Sophie is követte.
Fél óra telt el.
-Booth nekem mennem kell.
-Hová mész?
-Vissza kell mennem az ideiglenes otthonba, mert azt fogják hinni hogy leléptem.
-Persze menj csak. Mikorra kell Brennan válasza?
-Minél előbb 2 napom van!
-Sophie elhagyta a kórházat.
Booth értesítette a többieket Bones állapotáról, de Angela hajthatatlan volt és bement a kórházba.
Booth!
Kereste Angela Brennan szobáját.
Booth a hang hallatán kiment a szoba elé és szemével Angelát kezdte keresni.
-Angela! Ide!
Angela már ment is Booth felé.
-Booth hogy van minden oké? Mi a baj? Hogy történt? Meddig fogy aludni? …
-Angela nyugi! Jól van és a keze tört el meg agyrázkódása van és nem sokára fel is fog ébredni.
-Biztos hogy nincsen komoly baja?
-Igen Angela nincsen.
-Hála istennek! Hol van Sophie?
-Vissza kellett mennie az ideiglenes árvaházba, mert azt fogják hinni hogy megszökött.
-De az a csajszi mégis csak Bones lánya!
-Igen az és nagyon hasonlít rá!
-Szerinted Bonesnak mit kéne tenni?
-Véleményem szerint be kéne fogadnia, a saját lánya és most az ő segítségére van szüksége.
-Temperance sajnos az ilyen helyzeteke nagyon neheze bírja kezelni!
-Tudom, azért kell támogatnunk és segítenünk minden döntésében. Na de most hagyjuk ezt most inkább menj haza én itt maradok vele!
-Biztos Booth? Egész éjjel itt leszel vele?
-Igen itt leszek addig míg fel nem ébred.
-Jó akkor én haza megyek, de akármi is történt azonnal hívj engem. Értetted?
-Igen!
-Na akkor én megyek!
Angela elhagyta a kórházat.
Booth meg ottmaradt a még eszméletlen Bonessal.
Booth elhelyezkedett kényelmesen a széken és elaludt. Booth sokat forgolódott mert kicsit kényelmetlen volt neki a helyzet, de a szuszogása se maradt le.
Hajnali 3 fele Bones iszonyú fejfájással ébredt.
-Te jó ég hol vagyok? Nagyon fáj a fejem. A karom meg el van törve.
Bones körbenézett a szobában és észrevette a mellette alvó Booth aki mélyen aludt.
-Mit keres itt Booth? Mi történt? Na akkor gondolkozzunk. Beszálltam az autóba miután kirohantam az épületből Sophie miatt, aztán csak mentem az autóval és akkor. Nem tudom mi volt akkor. A fenébe. Nagyon fáj a fejem és a karom is.
Bones nem bírta tovább a fájdalmakat és megnyomta a gombot ami a nővéreket riasztotta.
Nem telt el fél perc és már itt is volt egy nővér, Booth mélyen aludt és észre sem vette a körülötte lévő zajokat.
-Mi a baj hölgyem?
-Nagyon fáj a fejem és a karom.
-Rögtön hozok fájdalomcsillapítót.
-Köszönöm.
A nővér már hozta is a morfint.
-Lehet hogy kicsit olyan fura hatást fog érezni, de ez természetes és aludjuk.
-Köszönöm maga olyan kedves. Meg tudná nekem mondani mióta vagyok bent?
-Azt hiszem 3-4 órája, a barátja végig itt volt maga mellett meg egy darabig az a kislány is. Ő talán a lányuk?
-MI? Nem ő izé, az én lányom nem az övé.
-Nagyon szép kislány és hasonlít is magára.
Bones csak bólogatott.
-Akkor én most megyek is maga meg próbáljon aludni.
-Megpróbálok és köszönök mindent.
-Viszlát, ha valami gond lenne akkor csak csörgésen megint.
-Jó
A nővér elhagyta a kórtermet. Bones fején meg átfutott egy a gondolat. Mi lenne ha Sophie velem maradna? Jó anya lennék? Vajon szerethet engem. Lehet hogy együtt tanulnánk az anatómiát és majd megtanítanám minden fortélyra.
Bones akaratlanul is elmosolyodott.
Lassan már a morfin is elérte a kellő hatást és Bones szemei leragadtak.
Reggel 8 körül Booth ébredt fel és megdöbbenésére Bones még nem kelt fel( már amiről ö tud).
-Gyerünk Bones ébredj fel.
A nővér akkor lépett be.
-Jó napot uram, még egy darabig alszik mert az éjjel kapott egy adag morfint.
-Mér kapott?
-Ő kérte.
-Ébren volt?
-Igen maga nagyon mélyen aludt és neki nagy fájdalmai voltak ezért adtam neki egy adag morfint. -----Tehát még aludni fog egy két órát.
-Felkelt és én aludtam. Ez nem lehet én akartam köszönteni mikor felkel.
-Nyugodjon meg, nem sokára már köszönhet neki. Amúgy maga a barátja?
-Nem, vagyis nem tudom én az akarok lenni, de társak vagyunk és nem engedélyezik a kapcsolatot, meg hát nem tudom hogy ő mit akar.
-Szóval bonyolult. Akkor én megyek is. Maga meg nyugodtan lemehet kávézni vagy sétálni mer ahogy mondtam még egy két órán keresztül aludni fog.
-Jó köszönöm. Akkor megyek is.
Mind a ketten elhagyták a szobát.
Booth csak fél órára ment le egy kis levegőt szívni na meg egy kávét is ivott. Majd visszatért a székhez ami Bones mellett volt. Hamar le telt egy óra és Bones ébredezni kezdett.
Amit kinyitotta a szemét rögtön Booth barna szemeivel találta magát szemben.
-Szia Bones. Örülök hogy végre felkeltél.
-Szia Booth. Én is és végre nem fáj a fejem.
-A nővér adott még fájdalomcsillapítót.
-Örülök hogy itt vagy.
-Nem hagynálak magadra.
-Köszi. Mit mondtak az orvosok?
-Kisebb agyrázkódás és kartörés amint látod.
-Akkor nem is nagy a baj.
-De a kocsid na az totálkáros lett.
-Annyi baj legyen. Mikor mehetek haza?
-Ne tudom, mindjárt szolok a dokinak és majd ő megmondja a frankot.
-Köszi Booth.
-Nincs mit, akkor mindjárt jövök.
-Jó menj csak.
Booth kiment.
-Itt volt velem végig, ez jelenthet valamit. Á nem. Vagy mégis? De minden esettre nagyon jól esett hogy itt volt velem. Most hogy kimet a szobából egy kicsi ürességet érzek. Lehet hogy ez a kötödés, biztosan a sok együtt töltött idő miatt.
Bones a fejéhez kapott.
-Te jó ég Sophie! Döntenem kell Sophieról. Nem tudom mim legyen. Valami kötödést érzek iránta. Egyedül nem megy, nem tudok dönteni.
Booth végre visszatért a dokival.
-Na látom fel is ébredtünk.
-Végre.
-Gyorsan el is végzek pár tesztet.
A doki vizsgálgatni kezdte.
-Na ahogy látom a reflexek jók, a memória is rendben. Ha akarja akkor délután haza is mehet a barátjával.
-Köszönöm, de nem a barátom.
-Mi csak munkatársak vagyunk Bonessal.
-Hát maguk tudják. Minden esettre én addig elrendezem a zárójelentését és majd 3 fele nézzenek be.
-Köszönöm doktor úr.
-Akkor délután.
-Bones látod már haza is mehetsz.
Booth Komolyodott el Tempi.
-Mi a baj Bones.
-Beszélnünk kell!
-Persze beszéljünk. Miről?
-Tudod jól hogy miről.
-A kapcsolatunkról.
-Mi? Nem.
-Akkor miről?
-Sophieról.
-Ja , akkor beszéljünk.
-Segíts nekem! Nem tudom mi a helyes döntés.
-Bones ezt te érzed, de az eszeddel gondolkozz hanem a szíveddel.
-Én mindig mindent racionálisan látok és mindig az agyamat használom.
-Épp ez a gond. Egyszer végre hallgass a szíveddel. Ő a te lányod.
-Ez igaz, de nem tudom hogyan hallgassak a szívemre.
Booth Brennanre nézett és megfogta a kezét és a mellkasára tette.
-Érzed ezt?
-Igen.
-Ilyen mikor veled vagyok és suttog nekem.
Booth a mellkasáról Bones mellkasára tette a kezét.
-És most érzet ezt?
-Igen.
-Mit érzel?
Bones nem válaszolt csak nézett előre. Booth keze az ő mellkasán volt. Szíve egyre hevesebben vert.
-Booth azt hiszem tudom mit fogok tenni. De ígérd meg akárhogy is döntök te nem fogsz elítélni hanem támogatsz majd.
-Booth nyelt egy nagyot.
-Ígérem.
Folytatjuk…
