15.fejezet
Beléptek Castlehoz mind a ketten eléggé lerobbantak voltak.
-Akkor vigyük fel a holmid az emeletre.
Nagy nehezen ketten nekirugaszkodtak és elindultak az emeletre.
Castle automatikusan az ő hálójába vitte a holmit.
-Castle nincs vendégszobád?
Castle ledermedt.
-Hogy vendég szóbábám, azt hittem hogy….
-Castle csak viccelek.
-Ja értem. Én veszek egy forró fürdőt. Velem tartasz?
-Hát már rám férne egy forró fürdő, de veled?
Castle azzal a szeretni való szemekkel bámult Beckettre.
-Na jó akkor együtt vesszük azt a fürdőt.
Castle válasza csak egy mosoly volt.
-Amíg én elrendezem a fürdőt addig kipakolhatsz, ha gondolod.
-Akkor kipakolok. Hová pakolhatok?
-Az alsó fiókba és keres egy üres polcot.
-Akkor én megyek.
Beckett körbenézett a hálóban.
„Te jó ég milyen gyönyörű ez a szoba, nem tudom eddig mért nem néztem meg.” Beckett körbejárta a szoba minden zugát majd kifelé vette az irányt és ott is tüzetesen megnézett mindent.
Castle megengedte a vizet majd a hálóba ment. Csodálkozva vette észre hogy Beckett nincs ott. Végigcammogott a lakáson és végül a konyhában talált rá ahol épp a hűtőt bújta.
-Éhes vagy?
-Egy kicsit igen.
-Akkor rendelek egy pizzát. Jó?
-Igen az jó lesz.
-Már megengedtem a vizet ha gondolod mehetsz.
-Jó megyek de siess utánam.
Castle szemei kikerekedtem.
-Amint megrendelem a pizzát megyek utánad.
-Az jó lesz.
Castle azonnal tárcsázni kezdett és rögtön rendelt is. Letette a telefont és sietett Beckett után.
Beckett már a kádban kényelmesen elhelyezkedett. A friss sebeit végigsimítva emlékezett vissza a borzalmakra amik már véget értek.
Már lassan türelmetlen lett hogy hol marad már Castle. De amint Castlera gondolt ő megjelent az ajtóban.
-Már azt hittem nem is jössz.
Castle mosolygott.
-Ezt ki nem hagynám, veled egy kádban.
-Castle egész este csak beszélsz vagy cselekedsz is valamit?
Castlenak nem is kellett több szó már vetette is le magáról a göncöket. Behuppant Beckett mellé. Elkezdtek „fürdeni”
10 perce ’’ fürödtek’’ mikor a csengő megszólalt.
-A fenébe már itt is a kaja.
Castle a nagy munkát félbehagyva huppant ki a kádból. Magára kapott egy köpenyt és elindult kinyitni az ajtót.
Leérve az ajtóhoz sietett és mikor kinyitotta döbbenve vette észre.
-Anya! Te mit keresel itt?
-Itthon hagytam a kulcsomat és haza kellett ugranom néhány ruháért.
Martha bement a konyhába és ledobta a retiküljét az asztalra.
-Anya nem akarsz elmenni?
-Mért zavarok? Csak fürödtél!
Castle kezdte magát kicsit felszültnek érezni.
Beckett már türelmetlen volt és kiabált.
-Castle nem jössz kihűl a víz???
Martha megdöbbenten vette észre hogy fia nincsen egyedül. A hang ismerős volt neki de nem tudta hová tenni.
-Hát látom rosszkor jöttem haza. Ki van nálad?
-Ezt nem most akarom megvitatni.
-De én tudni akarom.
-Jó de csöndben maradsz.
-A számat befogom.
-Akkor mehetsz is.
-Castle!
-Jó Becket van itt.
-Hogy Beckett. Hu hu hurrá, na végre azt hittem már soha nem jöttök össze.
-De most tűnés!
-Értettem máris lelépek, de ez olyan jóóó.
-Szia anya!
-Szia kisfiam.
Martha végre lelépett de megint megszólalt a csengő.
Castle ajtót nyitott és végre a pizza futár volt.
-Na végre.
Castle elrendezte a számlát és bevágta az ajtót.
Letette az asztalra a pizzát és sietett fel Beckett mellé.
-Megjöttem. Behuppant Beckett mellé a kádba.
-Azt hittem már nem is kellek hogy ilyen sokáig nem jöttél.
-Már hogy ne kellenél. Hol is hagytuk abba az előbb?
-Épp belém voltál merülve.
Még 1-2 óráig élvezték a ’’ fürdés’’ örömeit.
Végeztek a fürdéssel és Beckett rögtön az ágy felé vette az irányt. Kicsit ki volt fáradva. Bevetette magár az ágyba. Castle Beckett fáradságát látva lement a konyhába és felhozta neki a pizzát amit felszolgált.
-O hölgyem a mai ajánlatunk: pizza vagy pizza. Melyiket óhajtja?
-Talán a pizzát választom.
-Remek választás. Máris felszolgálom.
-Castle a háta mögé nyúlt és a pizzát előhúzta majd Beckett elé tette.
-Parancsoljon hölgyem.
-O köszönöm. Nem akar esetleg csatlakozni hozzám?
-De, örömmel.
Mind a ketten elnevették magukat.
Beckett nekiállt a pizzának.
-Na látod Beckett nem is olyan szörnyű velem lakni.
Beckett torkában egy kicsi csomó keltezett.
Majd kissé halkan kinyögte.
-Talán nem.
Befejezték az evést és mind a ketten csak feküdtek csendben egymás mellett és gondolkodtak.
Castle fejében: Talán helyre rázódik az életem és a Beckettel való kapcsolatom.
Nem is sejtve mi vár rá reggel.
Beckett fejében: Nem is olyan szörnyű hogy Castle lakásában vagyok, talán még hozzá is tudnék szokni.
Kis gondolkodás után mind a ketten elaludtak.
Reggel Castle korán kelt és lement a konyhába reggelit csinálni. Hamar meg is csinálta és felvitte Beckethez a reggelit ám ő még nem volt ébren. Castle csak várt és várt már 11 óra volt és Beckett még mindig aludt. Castle úgy vélte most már felkelti.
Gyengéden hozzáért az arcához de semmi reakció, se mozdulat , se semmi. Castle ezért a karját megrázta
Beckett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése