16. fejezet
De megint semmi. Erősebben rázta és akkor se történt semmi. Castle pánikba esett. Rögtön a pulzusát próbálta tapintani. Nagy nehezen megtalálta, kicsit megnyugodott hogy legalább él.
Azonnal a mentőket tárcsázta. A mentők pát percen belül odaértek.
-Mi törtét uram?
-Én nem tudom felkelteni. Mért nem kel fel?
-Uram figyeljen rám mi történt?
-Ö , este lefeküdtünk és én azt hittem csak alszik ezért nem is bántottam.
-Mi óta eszméletlen?
-Nem érti hogy este óta nem volt ébren!
-Jó rendben most bevisszük az ügyeletre ott többet tudnak mondani.
-Én is mehetek?
-Igen!
-Most jut eszembe 1 napja leütötték egy pisztollyal pont a fején és meg is lőtték a karját.
-Ezt maga csinálta vele?
-Nem ő rendőr! Tudják ez foglalkozási ártalom.
-Értem még valami?
-A doki azt mondta a Ct volt egy kis elváltozás de nem vésze. Lehet hogy az miatt nem kel fel?
nem tudjuk majd bent jobban megvizsgálják.
-Akkor induljuk
Beckettet azonnal az ügyeletre vitték.
Ugyan az az orvos vette kezelésbe akitől a minap elmentek.
-Jó napot Castle mi történt?
-Tegnap este lefeküdtünk és reggel a fenét reggel 11 órakor vettem észre hogy nem reagál semmire.
Értem. Azonnal vigyék a Ctre és teljes vérképet kérek és szóljanak aha végeztek.
-Mi lehet a baj doki?
-Nem tudom Castle. Még nem tudom, de azon vagyunk hogy ezt derítsük. Addig is menjen be abba a szobába és nem sokára Beckettet is be visszük.
-Oké köszi doki.
Castle bement a szobába és ott kezdett el fel s alá mászkálni. Annyira ideges volt hogy folyton a mosdóba kellett mennie.
Castle számára óráknak tűntek habár csak 8 perc volt amíg Beckettre várt. Mikor meglátta hogy tolják be a szobába kicsit megnyugodott, hogy legalább mellette lehet egy kicsit.
-Hé doki, akkor mit tudunk?
-Még semmi biztosat. Majd ha már tudunk valamit akkor közöljük Castle.
-Mikor fog felébredni?
-Nem tudjuk, valószínűleg most komában van.
-Hogy komában. Ijedted mondta Castle.
-Nem tudjuk meddig tart nála és hogy mik lesznek a maradandó károsodások.
-Maradandó?
-Nem mindig azok.
-Szóval akkor mennyi az esélye annak hogy felkel és nem lesz semmi baja?
-50% tippelek.
-Hogy tippel?
-Akkor 50% és nem tipp. A doki kiment a szobából.
Castle felhívta Esposotot, Ryant, Motgomeryt és Marthaékat hogy közölje Beckett helyzetét. Mindenki megdöbbenten hallgatott a telefonba.
Pár órával később a doki visszatért.
-Castle a felvételek azt mutatják hogy egy vérrög keletkezet az agyban és az okozza a komát.
-Mit lehet ellene tenni?
-Meg kell műtenünk és eltávolítjuk az agyból a vért.
-Utána felébred?
-Nagy valószínűséggel igen!
-Mikor műtenék meg?
-1 napot várunk hátha változik az állapota éa ha semmi változás akkor holnap megműtjük.
-Te jó ég, ez biztonságos, mármint nem fog meghalni a műtéttől?
-Nem nem fog!
-Akkor oké.
-Magára hagyom Beckettel és pár óránként jön a nővér és ellenőrzi az állapotát és az infúziót is feltölti.
Jó doki.
A doki elment.
Castle csak bámulta Beckettet és reménykedett hogy hátha kinyitja a szemét, de hosszú órák teltek el és semmi változás.
Lassan Ryan és Esposito is beszállingóztak a kórházba, és ők is döbbenten hallották a tényállást.
-Castle jól vagy?
-Igen én jól, de de Beckett.
-Rendbe fog jönni Castle nem lesz baja erős nő és küzdeni fog.
Tudom, de nem akarok a de-re gondolni, igenis túl fogja élni!
Ryanék egy órán át bent idegeskedtek Castleval majd haza indultak mert már majdnem 10 óra volt.
Castle akár mennyire is fenn akart maradni a szeme akarata ellenére is lecsukódott.
Hamar eltelt az a nap és a doki ismét megjelent az ajtóban.
-Castle itt az idő!
-Már ilyen hamar.
-Igen, muszáj lesz megműtenünk.
Castle elbúcsúzott Beckettöl majd az egyik ápoló kitolta a szobából egyenesen a műtőbe.
-Hé doki. Meddig fog ez a műtét ártani?
-Pár óra és megleszünk.
A doki elindult és a műtő ajtaja is becsukódott.
Castle az a pár órát napoknak érezte. Csak ült a széken a körülötte lévő világra ügyet sem vetve, csak várt. Az emberek körülötte csak sürögtek-forogtak de ő ezeket nem vette figyelembe, csak ült a széken és türelmetlenül várta hogy kijöjjön valaki azon az ajtón. Még gondolkodni sem mert mert akkor az csak fájt neki és valahogy mindig Beckettre gondolt.
Akár mennyire is nem akart gondolkodni egy szikra jelent meg a fejében. A múzsa szikrája ami a fájdalomra épült. Számára ez elviselhetetlen volt, de elszánta magát. Lövette a laptopját és csak írt. A szavak csak úgy sűrűsödtek a képernyőn, egyre csak gyűltek és gyűltek. Addig gyűltek míg a betűk szavakká váltak, szavak mondatokká, a mondatok bekezdésekké, a bekezdések fejezetté. Az a röpke pár óra az író számára rengeteg idő volt. Ő már nem Castle volt aki ott ült, hanem egy író aki múzsája elvesztése miatt alkotott.
Egy más világ amit alkotott elrepítette őt egy másik helyre, egy másik életbe amibe menekült és amit tudott irányítani.
Az a könyv amit akkor írt az más volt mint a többi Naked Heat könyv az valami más volt. Úgy szolt hogy:
Valóság vagy álom.
Egy szobában ébredtem. Nem tudom hol vagyok vagy hogy ki vagyok. Nem emlékszem semmire az életemre. A hatalmas szoba ahol ébredtem ismeretlen. A szoba nagy volt és képet nem látok sehol a falon néhány festmény. Két hatalmas ablakból áramlik befelé a fény, de még mindig nem tudom hol vagyok.Látok egy tükröt. Muszáj bele néznem mert nem vagyok tisztábban magammal.Kiszállok az ágyból. Odamegyek és megdöbbenve tekintek bele. Átlagos 30-as pasasnak nézek ki, arcomat egy kis borosta borítja hajam loboncos és barna, szemem kék,. de még milyen kék, egy fehér pólóban és kockás pizsama alsóban vagyok. Ekkor zajokat hallok. Most mit tegyek? Hová menjek? Mi lesz most?Szedd össze magad és menj a zaj után meg kell tudnod mi történik veled! Némi önharc után összeszedtem magam és elindultam az ajtó felé. A zajok erősödtek. Már nyúlok a kilincs után, letekintek és látom hogy fény szűrődik be az ajtó alatt. Reszkető kezekkel elfordítom a kilincset és nyitom az ajtó. Az ajtó kinyílt és egy folyosó tárul elém. Embereket ne látok de az a zaj már erőteljes. Erőt veszek magamon ismét és átlépem a küszöböt. Első lépteimet teszem a folyóson, meztelen talpam a csempén fázik kicsit megrezzenek.. A zajok egy pillanatra elhalkulnak. Ajtócsapódást hallok, kicsit megszeppenek. Folytatnom kell az utat bármi is történjen. A folyosó közepére érek, nagy világosság és egy lépcső. Letekintek, a lépcső alján egy hatalmas fehér ajtó. A lépcső szőnyeggel volt fedve. Az ajtó mellett egy nagy növény, és egy kanapé. Lábamat felemelem és lépek egyet a lépcsőn állok. A lábamat kényezteti a puha szőrmés szőnyeg. Kezdem magam jobban érezni, lehet hogy a szőrme miatt. Elindulok lefelé, kezem hozzásimul a falhoz, érzem az fal érdes de mégis lágy tapintását. A lépcső közepén járok, jobbra tekintek egy ajtó, de ez az ajtó más volt sárga. Az összes ajtó fehér de ez az egy sárga. Nem tudom az okát, de mennem kell tovább. Leérek a lépcső aljára megint csempe a lábam fázik, balra tekintek ajtót nem látok csak egy hatalmas helységet. Ez lehet a nappali. Közelebb lépek és lábam ismét megkönnyebbül megint egy puha szőnyeg. Hatalmas televízió és körülötte 2 nagy fotel és egy kanapé. Jobban körbenézek és a kanapé mellett egy kis széket veszek észre. Megdöbbenek a szék kék volt és nagyon apró, ez bizonyára egy gyereké. Leveszem a szemem a székről és a falat nézem. Több festmény is található és ismét virágok. Még mindig nem tudom hol vagyok és hogy ki. A szemem kicsit körbeforgott és ismét döbbenve veszem észre. Egy hatalmas kandalló, a kandallón apró tárgyak. Meg van! Látok egy képet, közelitek. Majdnem ott vagyok, de ekkor ismét zajokat hallok. Fejemet elkapom és a lépcső felé veszem az irányt. Döbbenve veszem észre a hangom a nagy sárga ajtó mögül jönnek. Most mit tegyek? Rászánom magam és elindulok.Már az ajtó előtt vagyok ahol parketta van megint fázik a lábam. Nem törődök vele a kilincsért nyúlok. Ahogyan nyitom az ajtót hallom a zajok már itt vannak előttem. Szemem egyre tágabb nézek de nem látok, de akkor…..
Folytatjuk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése